„Szenátusi választások, 1952” változatai közötti eltérés

A Cironia Wiki wikiből
(→‎A mandátumok megoszlása pártonként a választások után)
 
(4 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
Cironia Köztársaság szenátusi választását 1952. november 8-án fogják megtartani, 16 mandátumért folyik a harc a 46 szenátusi helyből, ahol a győztesek hat évig szolgálnak, 1953. január 3-tól 1959. január 3-ig. Jelen pillanatban a progresszívaknak 10 mandátumot kell megvédeniük, míg a Reform Pártnak 6 mandátumot, habár haláleset vagy kinevezés okán még bárhol lehetnek időközi választások.
+
Cironia Köztársaság szenátusi választását 1952. november 8-án tartották, 16 mandátumért folyz a harc a 46 szenátusi helyből, a győztesek hat évig szolgálnak, 1953. január 3-tól 1959. január 3-ig. A választások során a Reform Párt öt mandátumot hódított el (Clark, Eagle, Graham, Perry és Walker), a Progresszív Párt egy mandátumot (Garfield) szerzett meg.
 +
 
 +
Ezáltal a Reform Pártnak 1953-tól 27 szenátora, a progresszívoknak 19 fős frakciója alakult. Francis Blank helyét a többségi frakció élén Stuart Hoyt (R-Mn.) követte, míg a Progresszív Párt kisebbségi vezetését továbbra is Cliff Bedroom (P-Mn.) látja el.
 +
 +
A választások eredményeként a Reform Párt tovább növelte szenátorai számát, a döntetlen 23-ról 27-re nőtt a reformpárti frakció, ezáltal nehezebbé vált, hogy a progresszívak a két év múlva esedékes választások során megszerezzék a szenátusi többséget.
  
 
{| class="wikitable" width="35%" align="right"
 
{| class="wikitable" width="35%" align="right"
10. sor: 14. sor:
  
  
−
'''Az I. osztály (16 a 46 helyből) szenátusi mandátumai kerülnek megújításra'''
+
'''Az I. osztály (16 a 46 helyből) szenátusi mandátumai került megújításra'''
  
  
65. sor: 69. sor:
  
  
−
[[Fájl:electioncomposesen1952.png|center|250px]]
+
[[Fájl:electionsenate1952.png|center|250px]]
  
−
[[Fájl:senate1953.png|center|500px]]
+
[[Fájl:senate1953.png|center|300px]]
  
 
{|colspan="2"
 
{|colspan="2"
108. sor: 112. sor:
 
{| style="color: white; text-align: center;"
 
{| style="color: white; text-align: center;"
 
|-
 
|-
−
| style="width: 600px; background: red;"|'''27''' ||  style="width: 600px; background: blue;"|'''19'''
+
| style="width: 704px; background: red;"|'''27''' ||  style="width: 496px; background: blue;"|'''19'''
 
|}
 
|}
−
 
−
 
  
 
=== A küzdelmek teljes listája ===
 
=== A küzdelmek teljes listája ===
125. sor: 127. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Belfort]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Belfort]]
 
          
 
          
−
Az első ciklusát töltő progresszív Danny Sanchez újraindul a mandátumáért.
 
−
 
−
A hivatalban lévő szenátornak nem volt komoly kihívója az előválasztáson.
 
−
 
−
A Reform Párt oldaláról Ronald Tanner egykori katonai parancsnok jelentette be indulását, aki többek között a déli megyék megregulázását ígéri. Michael Jezza képviselő is bejelentette indulási szándékát. 
 
  
 
==== Burkhill ====
 
==== Burkhill ====
135. sor: 132. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Burkhill]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Burkhill]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív Anthony Smith szenátor mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra a posztjáért. 1946-ban a voksok 54 százalékával választották meg.
 
−
 
−
A Progresszív Párt jelöltségét az előválasztáson a 43 éves építészmérnök, Jeremy Irons szerezte meg.
 
−
 
−
A Reform Pártból James Ford vállalkozó jelentette be indulási szándékát. James Burke kongresszusi képviselő neve merült fel a legtöbbször, de az esélyesek között tartották számon Carl Jonhsont, aki a President Palace kabinetfőnöke.
 
  
 
==== Clark ====
 
==== Clark ====
145. sor: 137. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Clark]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Clark]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Adam Kissinger mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.
 
−
 
−
A progresszívak közül Brendon Fletcher nyerte el a jelöltséget.
 
−
 
−
A Reform Párt soraiból Wintson Bellnek sikerült a legtöbbb szavazatot megszereznie.
 
  
 
==== Cook ====
 
==== Cook ====
155. sor: 142. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Cook]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Cook]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Andrew Fox mandátuma kerül megújításra, aki bejelentette, hogy újraindul. 1946-ban a voksok 57 százalékát szerezte meg.
 
−
 
−
A Reform Párt előválasztását Richard Rawlings nyerte. Előválasztási ellenfele, Bernadth Robinson, független jelöltként fog indulni.
 
  
 
==== Denfield ====
 
==== Denfield ====
163. sor: 147. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Denfield]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Denfield]]
  
−
Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Jack Robinson mandátuma kerül megújításra, aki újraindult a jelöltségért, de elvesztette az előválasztást John Prescottal szemben, aki Salt Lake City polgármestere. 1946-ban a voksok 54 százalékát szerezte meg.
 
−
 
−
A Progresszív Párt Martin Lackwoodot indítja.
 
  
 
==== Eagle ====
 
==== Eagle ====
171. sor: 152. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Eagle]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Eagle]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Kate McKinson újra megméretteti magát a félidős választásokon. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.
 
−
 
−
Victor Raynard, Lynwood polgármestere, illetve Paul Dougles jelentkezett reformpárti előválasztásra, amelyet Dougles nyert meg.
 
  
 
==== Edmund ====
 
==== Edmund ====
179. sor: 157. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Edmund]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Edmund]]
  
−
Martin Ricketts, a Reform Párt szenátora 1946-ban 52 százalékkal szerezte meg a szenátusi mandátumot, és bejelentette, hogy újraindul mandátumáért. A Reform Pártból senki sem jelentkezett, hogy kihívja a hivatalban lévő törvényhozót.
 
−
 
−
A progresszív jelöltségért Peter Elfman és Dominick Stannard küzdött, és Peter Elfman győzött.
 
  
 
==== Garfield ====
 
==== Garfield ====
187. sor: 162. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Garfield]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Garfield]]
  
−
Garfield szenior szenátora, Hans Wermuth, 1946-ban a szavazatok 53 százalékát kapva szerezte meg pártjának Garfield megye szenátori székét. A törvényhozó nem indul újra.
 
−
 
−
A Reform Pártból Jack Shepard, a Képviselőház többségi vezetője, és Pat Landford, Cleveland polgármester jelezte indulási szándékát. Jack Shepard nyerte meg az előválasztást
 
−
 
−
Progresszív oldalról Mickey Rooney és Gregory Hammer csapott össze, amelyet utóbbi nyert meg.
 
  
 
==== Graham ====
 
==== Graham ====
197. sor: 167. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Graham]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Graham]]
  
−
 
−
A hivatalban lévő progresszív szenátor, Bed Harricksen újraindul. Hat évvel korábban a szavazatok 56 százalékát szerezte.
 
−
 
−
A Reform Párt előválasztására Otto Fibonacci jelentkezett. Később John Blunt és George Lee is csatlakozott, végül Lee kis többséggel szerezte meg pártja jelöltségét.
 
  
 
==== Lassen ====
 
==== Lassen ====
206. sor: 172. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Lassen]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Lassen]]
  
−
Lassen megye 3. osztályú szenátusi mandátumának a megújítását 1952. november 8-án fogják megtartani egy időben más szenátusi választással, képviselőházi választással.
 
−
 
−
A hivatalban lévő progresszív szenátor, Emily Swann újraindul. Hat évvel korábban 53 százalékot szerzett.
 
−
 
−
A Reform Párt Ramsay Boltont indítja.
 
  
 
==== Legrand ====
 
==== Legrand ====
  
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Legrand]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Legrand]]
−
 
−
Anthony Lombardi, a Reform Párt szenátora elvesztette az előválasztást Remiel d’Alamberttel szemben.
 
−
 
−
A progresszívak közül Donald Lovato és Tom Oberstein jelezte indulási szándékát, és Lovato nyerte el a jelöltséget.
 
  
  
225. sor: 182. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Madison]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Madison]]
  
−
Cliff Bedroom kisebbségi vezető mandátuma 1952-ben kerül megújításra. Az 1950. évi elnökválasztás progresszív jelöltje hat évvel korábban 52 százalékkal nyerte meg a versenyt Harold Wynn későbbi munkaügyi miniszterrel szemben.
 
−
 
−
A Reform Párt Batlhazar Nelson korábbi tűzoltóparancsnokot indítja a szenátusi kisebbségi vezető ellen
 
  
 
==== Oakland ====
 
==== Oakland ====
233. sor: 187. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Oakland]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Oakland]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, David Coleman mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki újraindul jövőre. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.
 
−
 
−
A Reform Párt politikusai közül Mike Shenney indul el ellene.
 
  
 
==== Perry ====
 
==== Perry ====
241. sor: 192. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Perry]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Perry]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Charlton Kenith mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. A progresszív előválasztást Adam Hassington 56 éves nyugalmazott rendőrparancsnok nyerte meg.
 
−
 
−
Reformpárti színekben Goodwin Stanhope indul.
 
  
 
==== Union ====
 
==== Union ====
249. sor: 197. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Union]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Union]]
  
−
Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Peter Noun úgy döntött, hogy újraindul szenátusi székéért. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. Az előválasztáson Albert McFayden hívta ki, de vesztett.
 
−
 
−
A progresszív jelöltségért Thomas Chan száll harcba.
 
  
 
==== Walker ====
 
==== Walker ====
257. sor: 202. sor:
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Walker]]
 
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Walker]]
  
−
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Isador Berny mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.
 
−
 
−
A Progresszív Pártból René Artois és Lewis York. jelezte indulási szándékát. York képviselő könnyedén megszerezte a jelöltséget.
 
  
−
A Reform Párt Stephen Paulsont indítja.
 
  
 
=== Lásd még ===
 
=== Lásd még ===
 
=== Hivatkozások ===
 
=== Hivatkozások ===

A lap jelenlegi, 2018. június 11., 18:29-kori változata

Cironia Köztársaság szenátusi választását 1952. november 8-án tartották, 16 mandátumért folyz a harc a 46 szenátusi helyből, a győztesek hat évig szolgálnak, 1953. január 3-tól 1959. január 3-ig. A választások során a Reform Párt öt mandátumot hódított el (Clark, Eagle, Graham, Perry és Walker), a Progresszív Párt egy mandátumot (Garfield) szerzett meg.

Ezáltal a Reform Pártnak 1953-tól 27 szenátora, a progresszívoknak 19 fős frakciója alakult. Francis Blank helyét a többségi frakció élén Stuart Hoyt (R-Mn.) követte, míg a Progresszív Párt kisebbségi vezetését továbbra is Cliff Bedroom (P-Mn.) látja el.

A választások eredményeként a Reform Párt tovább növelte szenátorai számát, a döntetlen 23-ról 27-re nőtt a reformpárti frakció, ezáltal nehezebbé vált, hogy a progresszívak a két év múlva esedékes választások során megszerezzék a szenátusi többséget.

Szenátusi választás Cironiában, 1952
1952. november 8.


Az I. osztály (16 a 46 helyből) szenátusi mandátumai került megújításra


24 mandátum szükséges a többséghez

Részvétel: 53.64%

Francisblank.jpg
Bedroom.jpg
Jelölt Francis Blank Cliff Bedroom
Ekkortól vezető 1951. január 3. 1951. január 3.
Vezető helye Oakland Madison
Helyek a választások előtt 23 23
Helyek a választások után 27 19
Változás 4 -4
Szavazat 949,613 875,578
Százalék 49.9% 46.0%


Electionsenate1952.png
Senate1953.png
Többségi vezető a választások előtt Hivatalban lévő többségi vezető
Francis Blank Stuart Hoyt
Reform Reform


A mandátumok megoszlása pártonként a választások előtt

23 23

Megújításra váró mandátumok megoszlása pártonként

17 6 10 13

A mandátumok megoszlása pártonként a választások után

27 19

A küzdelmek teljes listája

  • Tíz progresszív szenátornak kell újra megmérettetnie magát.
  • Hat reformpárti szenátornak kell újraindulnia.
  • Egy hivatalban lévő reformpárti szenátort győztek le az előválasztáson.
  • Négy progresszív szenátor jelentette be visszavonulását.
  • Egy reformpárti szenátor jelentette be visszavonulását.

Belfort

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Belfort


Burkhill

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Burkhill


Clark

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Clark


Cook

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Cook


Denfield

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Denfield


Eagle

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Eagle


Edmund

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Edmund


Garfield

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Garfield


Graham

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Graham


Lassen

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Lassen


Legrand

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Legrand


Madison

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Madison


Oakland

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Oakland


Perry

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Perry


Union

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Union


Walker

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Walker


Lásd még

Hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://wiki.cironia.hu/index.php?title=Szenátusi_választások,_1952&oldid=724”