„Félidős választások, 1952” változatai közötti eltérés

A Cironia Wiki wikiből
1. sor: 1. sor:
−
Cironiában az 1952. évi félidős választásokat a szokásoknak megfelelően november első napját követő első szombaton fogják megtartani, amely november 8-ra fog esni. A félidős választások során megújításra kerül 16 szenátori mandátum, mind a 155 képviselőházi választókerületben választások lesznek, illetve 12 megyében kormányzót és megyei tanácsokat is választanak.
+
Cironiában az 1952. évi félidős választásokat, a törvény által előírt módon, november első hétfőjét követő péntekén kerül megrendezésre, amely idén november 8-ra fog esni. A félidős választások során megújításra kerül 16 szenátori mandátum, mind a 155 képviselőházi választókerületben választások lesznek, illetve 12 megyében kormányzót választanak, 16 megyei tanács tagjait választják meg, és számos egyéb, helyi választást is rendeznek ezen a napon.
 +
 
 +
{| class="wikitable" width="35%" align="right"
 +
|+Választások Cironiában, 1952
 +
|-
 +
 
 +
 
 +
 
 +
|align="middle" style="font-size: 95%;"|Választás napja
 +
'''1952. november 8.'''
 +
 
 +
{| style="color: black; text-align: center"
 +
|-
 +
| style="width: 600px; background: #DCDCDC;"|[http://wiki.cironia.hu/index.php?title=Szenátusi_választások,_1952|'''Szenátusi választások''']
 +
|}
 +
 
 +
A Szenátus I. osztályának 16 mandátuma
 +
 
 +
 
 +
[[Fájl:electioncomposesen1952.png|center|250px]]
 +
 
 +
 
 +
{| style="color: black; text-align: center"
 +
|-
 +
| style="width: 600px; background: #DCDCDC;"|[http://wiki.cironia.hu/index.php?title=Képviselőházi_választások,_1952|'''Képviselőházi választások''']
 +
|}
 +
 
 +
Mind a 155 mandátum
 +
 
 +
 
 +
{| style="color: black; text-align: center"
 +
|-
 +
| style="width: 600px; background: #DCDCDC;"|[http://wiki.cironia.hu/index.php?title=Kormányzóválasztások,_1952'''Kormányzói választások''']
 +
|}
 +
 
 +
12 kormányzói mandátum
 +
 
 +
[[Fájl:electioncomposegov1952.png|center|250px]]
 +
|}
 +
 
 +
 
 +
__TOC__
 +
 
 +
=== A mandátumok megoszlása pártonként a választások előtt ===
 +
{| style="color: white; text-align: center;"
 +
|-
 +
| style="width: 600px; background: red;"|'''23''' ||  style="width: 600px; background: blue;"|'''23'''
 +
|}
 +
=== Megújításra váró mandátumok megoszlása pártonként ===
 +
{| style="color: white; text-align: center;"
 +
|-
 +
| style="width: 444px; background: #8B0000;"|'''17''' || style="width: 156px; background: #FA8072;"|'''6''' ||style="width: 258px; background: #4169E1;"|'''10''' ||style="width: 342px; background: #00008B;"|'''13'''
 +
|}
 +
 
 +
=== A küzdelmek teljes listája ===
 +
 
 +
* Tíz progresszív szenátornak kell újra megmérettetnie magát.
 +
* Hat reformpárti szenátornak kell újraindulnia.
 +
* Egy hivatalban lévő reformpárti szenátort győztek le az előválasztáson.
 +
* Négy progresszív szenátor jelentette be visszavonulását.
 +
* Egy reformpárti szenátor jelentette be visszavonulását.
 +
 
 +
==== Belfort ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Belfort]]
 +
       
 +
Az első ciklusát töltő progresszív Danny Sanchez újraindul a mandátumáért.
 +
 +
A hivatalban lévő szenátornak nem volt komoly kihívója az előválasztáson.
 +
 
 +
A Reform Párt oldaláról Ronald Tanner egykori katonai parancsnok jelentette be indulását, aki többek között a déli megyék megregulázását ígéri. Michael Jezza képviselő is bejelentette indulási szándékát. 
 +
 
 +
==== Burkhill ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Burkhill]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív Anthony Smith szenátor mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra a posztjáért. 1946-ban a voksok 54 százalékával választották meg.
 +
 
 +
A Progresszív Párt jelöltségét az előválasztáson a 43 éves építészmérnök, Jeremy Irons szerezte meg.
 +
 
 +
A Reform Pártból James Ford vállalkozó jelentette be indulási szándékát. James Burke kongresszusi képviselő neve merült fel a legtöbbször, de az esélyesek között tartották számon Carl Jonhsont, aki a President Palace kabinetfőnöke.
 +
 
 +
==== Clark ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Clark]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Adam Kissinger mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.
 +
 
 +
A progresszívak közül Brendon Fletcher nyerte el a jelöltséget.
 +
 
 +
A Reform Párt soraiból Wintson Bellnek sikerült a legtöbbb szavazatot megszereznie.
 +
 
 +
==== Cook ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Cook]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Andrew Fox mandátuma kerül megújításra, aki bejelentette, hogy újraindul. 1946-ban a voksok 57 százalékát szerezte meg.
 +
 
 +
A Reform Párt előválasztását Richard Rawlings nyerte. Előválasztási ellenfele, Bernadth Robinson, független jelöltként fog indulni.
 +
 
 +
==== Denfield ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Denfield]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Jack Robinson mandátuma kerül megújításra, aki újraindult a jelöltségért, de elvesztette az előválasztást John Prescottal szemben, aki Salt Lake City polgármestere. 1946-ban a voksok 54 százalékát szerezte meg.
 +
 
 +
A Progresszív Párt Martin Lackwoodot indítja.
 +
 
 +
==== Eagle ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Eagle]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Kate McKinson újra megméretteti magát a félidős választásokon. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.
 +
 
 +
Victor Raynard, Lynwood polgármestere, illetve Paul Dougles jelentkezett reformpárti előválasztásra, amelyet Dougles nyert meg.
 +
 
 +
==== Edmund ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Edmund]]
 +
 
 +
Martin Ricketts, a Reform Párt szenátora 1946-ban 52 százalékkal szerezte meg a szenátusi mandátumot, és bejelentette, hogy újraindul mandátumáért. A Reform Pártból senki sem jelentkezett, hogy kihívja a hivatalban lévő törvényhozót.
 +
 
 +
A progresszív jelöltségért Peter Elfman és Dominick Stannard küzdött, és Peter Elfman győzött.
 +
 
 +
==== Garfield ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Garfield]]
 +
 
 +
Garfield szenior szenátora, Hans Wermuth, 1946-ban a szavazatok 53 százalékát kapva szerezte meg pártjának Garfield megye szenátori székét. A törvényhozó nem indul újra.
 +
 
 +
A Reform Pártból Jack Shepard, a Képviselőház többségi vezetője, és Pat Landford, Cleveland polgármester jelezte indulási szándékát. Jack Shepard nyerte meg az előválasztást
 +
 
 +
Progresszív oldalról Mickey Rooney és Gregory Hammer csapott össze, amelyet utóbbi nyert meg.
 +
 
 +
==== Graham ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Graham]]
 +
 
 +
 
 +
A hivatalban lévő progresszív szenátor, Bed Harricksen újraindul. Hat évvel korábban a szavazatok 56 százalékát szerezte.
 +
 
 +
A Reform Párt előválasztására Otto Fibonacci jelentkezett. Később John Blunt és George Lee is csatlakozott, végül Lee kis többséggel szerezte meg pártja jelöltségét.
 +
 
 +
==== Lassen ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Lassen]]
 +
 
 +
Lassen megye 3. osztályú szenátusi mandátumának a megújítását 1952. november 8-án fogják megtartani egy időben más szenátusi választással, képviselőházi választással.
 +
 
 +
A hivatalban lévő progresszív szenátor, Emily Swann újraindul. Hat évvel korábban 53 százalékot szerzett.
 +
 
 +
A Reform Párt Ramsay Boltont indítja.
 +
 
 +
==== Legrand ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Legrand]]
 +
 
 +
Anthony Lombardi, a Reform Párt szenátora elvesztette az előválasztást Remiel d’Alamberttel szemben.
 +
 
 +
A progresszívak közül Donald Lovato és Tom Oberstein jelezte indulási szándékát, és Lovato nyerte el a jelöltséget.
 +
 
 +
 
 +
==== Madison ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Madison]]
 +
 
 +
Cliff Bedroom kisebbségi vezető mandátuma 1952-ben kerül megújításra. Az 1950. évi elnökválasztás progresszív jelöltje hat évvel korábban 52 százalékkal nyerte meg a versenyt Harold Wynn későbbi munkaügyi miniszterrel szemben.
 +
 
 +
A Reform Párt Batlhazar Nelson korábbi tűzoltóparancsnokot indítja a szenátusi kisebbségi vezető ellen
 +
 
 +
==== Oakland ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Oakland]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, David Coleman mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki újraindul jövőre. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.
 +
 
 +
A Reform Párt politikusai közül Mike Shenney indul el ellene.
 +
 
 +
==== Perry ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Perry]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Charlton Kenith mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. A progresszív előválasztást Adam Hassington 56 éves nyugalmazott rendőrparancsnok nyerte meg.
 +
 
 +
Reformpárti színekben Goodwin Stanhope indul.
 +
 
 +
==== Union ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Union]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Peter Noun úgy döntött, hogy újraindul szenátusi székéért. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. Az előválasztáson Albert McFayden hívta ki, de vesztett.
 +
 
 +
A progresszív jelöltségért Thomas Chan száll harcba.
 +
 
 +
==== Walker ====
 +
 
 +
Főcikk: [[Szenátusi választás 1952, Walker]]
 +
 
 +
Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Isador Berny mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.
 +
 
 +
A Progresszív Pártból René Artois és Lewis York. jelezte indulási szándékát. York képviselő könnyedén megszerezte a jelöltséget.
 +
 
 +
A Reform Párt Stephen Paulsont indítja.
 +
 
 +
=== Lásd még ===
 +
=== Hivatkozások ===
 +
 
  
 
Szenátusi választások, 1952
 
Szenátusi választások, 1952
  
 
Ebben az évben 16 szenátusi mandátum kerül megújításra, amelyek közül 10-ben progresszív, 6-ban reformpárti a hivatalban lévő szenátor. Ez az első olyan választás, amikor az 1946-os első választás óta a törvényhozók kitöltik az Alkotmány által adott hat évet. Jelenleg úgy néz ki, hogy a Reform Párt oldaláról minden
 
Ebben az évben 16 szenátusi mandátum kerül megújításra, amelyek közül 10-ben progresszív, 6-ban reformpárti a hivatalban lévő szenátor. Ez az első olyan választás, amikor az 1946-os első választás óta a törvényhozók kitöltik az Alkotmány által adott hat évet. Jelenleg úgy néz ki, hogy a Reform Párt oldaláról minden

A lap 2018. február 4., 11:06-kori változata

Cironiában az 1952. évi félidős választásokat, a törvény által előírt módon, november első hétfőjét követő péntekén kerül megrendezésre, amely idén november 8-ra fog esni. A félidős választások során megújításra kerül 16 szenátori mandátum, mind a 155 képviselőházi választókerületben választások lesznek, illetve 12 megyében kormányzót választanak, 16 megyei tanács tagjait választják meg, és számos egyéb, helyi választást is rendeznek ezen a napon.

Választások Cironiában, 1952
Választás napja

1952. november 8.

Szenátusi választások

A Szenátus I. osztályának 16 mandátuma


Electioncomposesen1952.png


Képviselőházi választások

Mind a 155 mandátum


Kormányzói választások

12 kormányzói mandátum

Electioncomposegov1952.png


A mandátumok megoszlása pártonként a választások előtt

23 23

Megújításra váró mandátumok megoszlása pártonként

17 6 10 13

A küzdelmek teljes listája

  • Tíz progresszív szenátornak kell újra megmérettetnie magát.
  • Hat reformpárti szenátornak kell újraindulnia.
  • Egy hivatalban lévő reformpárti szenátort győztek le az előválasztáson.
  • Négy progresszív szenátor jelentette be visszavonulását.
  • Egy reformpárti szenátor jelentette be visszavonulását.

Belfort

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Belfort

Az első ciklusát töltő progresszív Danny Sanchez újraindul a mandátumáért.

A hivatalban lévő szenátornak nem volt komoly kihívója az előválasztáson.

A Reform Párt oldaláról Ronald Tanner egykori katonai parancsnok jelentette be indulását, aki többek között a déli megyék megregulázását ígéri. Michael Jezza képviselő is bejelentette indulási szándékát.

Burkhill

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Burkhill

Az első ciklusát töltő progresszív Anthony Smith szenátor mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra a posztjáért. 1946-ban a voksok 54 százalékával választották meg.

A Progresszív Párt jelöltségét az előválasztáson a 43 éves építészmérnök, Jeremy Irons szerezte meg.

A Reform Pártból James Ford vállalkozó jelentette be indulási szándékát. James Burke kongresszusi képviselő neve merült fel a legtöbbször, de az esélyesek között tartották számon Carl Jonhsont, aki a President Palace kabinetfőnöke.

Clark

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Clark

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Adam Kissinger mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.

A progresszívak közül Brendon Fletcher nyerte el a jelöltséget.

A Reform Párt soraiból Wintson Bellnek sikerült a legtöbbb szavazatot megszereznie.

Cook

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Cook

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Andrew Fox mandátuma kerül megújításra, aki bejelentette, hogy újraindul. 1946-ban a voksok 57 százalékát szerezte meg.

A Reform Párt előválasztását Richard Rawlings nyerte. Előválasztási ellenfele, Bernadth Robinson, független jelöltként fog indulni.

Denfield

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Denfield

Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Jack Robinson mandátuma kerül megújításra, aki újraindult a jelöltségért, de elvesztette az előválasztást John Prescottal szemben, aki Salt Lake City polgármestere. 1946-ban a voksok 54 százalékát szerezte meg.

A Progresszív Párt Martin Lackwoodot indítja.

Eagle

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Eagle

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Kate McKinson újra megméretteti magát a félidős választásokon. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.

Victor Raynard, Lynwood polgármestere, illetve Paul Dougles jelentkezett reformpárti előválasztásra, amelyet Dougles nyert meg.

Edmund

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Edmund

Martin Ricketts, a Reform Párt szenátora 1946-ban 52 százalékkal szerezte meg a szenátusi mandátumot, és bejelentette, hogy újraindul mandátumáért. A Reform Pártból senki sem jelentkezett, hogy kihívja a hivatalban lévő törvényhozót.

A progresszív jelöltségért Peter Elfman és Dominick Stannard küzdött, és Peter Elfman győzött.

Garfield

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Garfield

Garfield szenior szenátora, Hans Wermuth, 1946-ban a szavazatok 53 százalékát kapva szerezte meg pártjának Garfield megye szenátori székét. A törvényhozó nem indul újra.

A Reform Pártból Jack Shepard, a Képviselőház többségi vezetője, és Pat Landford, Cleveland polgármester jelezte indulási szándékát. Jack Shepard nyerte meg az előválasztást

Progresszív oldalról Mickey Rooney és Gregory Hammer csapott össze, amelyet utóbbi nyert meg.

Graham

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Graham


A hivatalban lévő progresszív szenátor, Bed Harricksen újraindul. Hat évvel korábban a szavazatok 56 százalékát szerezte.

A Reform Párt előválasztására Otto Fibonacci jelentkezett. Később John Blunt és George Lee is csatlakozott, végül Lee kis többséggel szerezte meg pártja jelöltségét.

Lassen

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Lassen

Lassen megye 3. osztályú szenátusi mandátumának a megújítását 1952. november 8-án fogják megtartani egy időben más szenátusi választással, képviselőházi választással.

A hivatalban lévő progresszív szenátor, Emily Swann újraindul. Hat évvel korábban 53 százalékot szerzett.

A Reform Párt Ramsay Boltont indítja.

Legrand

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Legrand

Anthony Lombardi, a Reform Párt szenátora elvesztette az előválasztást Remiel d’Alamberttel szemben.

A progresszívak közül Donald Lovato és Tom Oberstein jelezte indulási szándékát, és Lovato nyerte el a jelöltséget.


Madison

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Madison

Cliff Bedroom kisebbségi vezető mandátuma 1952-ben kerül megújításra. Az 1950. évi elnökválasztás progresszív jelöltje hat évvel korábban 52 százalékkal nyerte meg a versenyt Harold Wynn későbbi munkaügyi miniszterrel szemben.

A Reform Párt Batlhazar Nelson korábbi tűzoltóparancsnokot indítja a szenátusi kisebbségi vezető ellen

Oakland

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Oakland

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, David Coleman mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki újraindul jövőre. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.

A Reform Párt politikusai közül Mike Shenney indul el ellene.

Perry

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Perry

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Charlton Kenith mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. A progresszív előválasztást Adam Hassington 56 éves nyugalmazott rendőrparancsnok nyerte meg.

Reformpárti színekben Goodwin Stanhope indul.

Union

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Union

Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Peter Noun úgy döntött, hogy újraindul szenátusi székéért. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. Az előválasztáson Albert McFayden hívta ki, de vesztett.

A progresszív jelöltségért Thomas Chan száll harcba.

Walker

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Walker

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Isador Berny mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.

A Progresszív Pártból René Artois és Lewis York. jelezte indulási szándékát. York képviselő könnyedén megszerezte a jelöltséget.

A Reform Párt Stephen Paulsont indítja.

Lásd még

Hivatkozások

Szenátusi választások, 1952

Ebben az évben 16 szenátusi mandátum kerül megújításra, amelyek közül 10-ben progresszív, 6-ban reformpárti a hivatalban lévő szenátor. Ez az első olyan választás, amikor az 1946-os első választás óta a törvényhozók kitöltik az Alkotmány által adott hat évet. Jelenleg úgy néz ki, hogy a Reform Párt oldaláról minden

A lap eredeti címe: „http://wiki.cironia.hu/index.php?title=Félidős_választások,_1952&oldid=420”