Szenátusi választások, 1952

Cironia Köztársaság szenátusi választását 1952. november 8-án fogják megtartani, 16 mandátumért folyik a harc a 46 szenátusi helyből, ahol a győztesek hat évig szolgálnak, 1953. január 3-tól 1959. január 3-ig. Jelen pillanatban a progresszívaknak 10 mandátumot kell megvédeniük, míg a Reform Pártnak 6 mandátumot, habár haláleset vagy kinevezés okán még bárhol lehetnek időközi választások.

Szenátusi választás Cironiában, 1952

1952. november 8. Az I. osztály (16 a 46 helyből) szenátusi mandátumai kerülnek megújításra 24 mandátum szükséges a többséghez Jelölt Francis Blank Cliff Bedroom Ekkortól vezető 1951. január 3. 1951. január 3. Vezető mandátuma Oakland Madison Helyek a választások előtt 23 23 Helyek a választások után 27 19 Mandátumváltozás 4 -4 Szavazat 949,613 875,578 Százalék 49.9% 46.0% Többségi vezető a választások előtt Hivatalban lévő többségi vezető Francis Blank Stuart Hoyt Reform Reform

A mandátumok megoszlása pártonként a választások előtt

23

23

Megújításra váró mandátumok megoszlása pártonként

17

6

10

13

A mandátumok megoszlása pártonként a választások után

27

19

A küzdelmek teljes listája

• Tíz progresszív szenátornak kell újra megmérettetnie magát.
• Hat reformpárti szenátornak kell újraindulnia.
• Egy hivatalban lévő reformpárti szenátort győztek le az előválasztáson.
• Négy progresszív szenátor jelentette be visszavonulását.
• Egy reformpárti szenátor jelentette be visszavonulását.

Belfort

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Belfort

Az első ciklusát töltő progresszív Danny Sanchez újraindul a mandátumáért.

A hivatalban lévő szenátornak nem volt komoly kihívója az előválasztáson.

A Reform Párt oldaláról Ronald Tanner egykori katonai parancsnok jelentette be indulását, aki többek között a déli megyék megregulázását ígéri. Michael Jezza képviselő is bejelentette indulási szándékát.

Burkhill

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Burkhill

Az első ciklusát töltő progresszív Anthony Smith szenátor mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra a posztjáért. 1946-ban a voksok 54 százalékával választották meg.

A Progresszív Párt jelöltségét az előválasztáson a 43 éves építészmérnök, Jeremy Irons szerezte meg.

A Reform Pártból James Ford vállalkozó jelentette be indulási szándékát. James Burke kongresszusi képviselő neve merült fel a legtöbbször, de az esélyesek között tartották számon Carl Jonhsont, aki a President Palace kabinetfőnöke.

Clark

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Clark

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Adam Kissinger mandátuma kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.

A progresszívak közül Brendon Fletcher nyerte el a jelöltséget.

A Reform Párt soraiból Wintson Bellnek sikerült a legtöbbb szavazatot megszereznie.

Cook

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Cook

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Andrew Fox mandátuma kerül megújításra, aki bejelentette, hogy újraindul. 1946-ban a voksok 57 százalékát szerezte meg.

A Reform Párt előválasztását Richard Rawlings nyerte. Előválasztási ellenfele, Bernadth Robinson, független jelöltként fog indulni.

Denfield

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Denfield

Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Jack Robinson mandátuma kerül megújításra, aki újraindult a jelöltségért, de elvesztette az előválasztást John Prescottal szemben, aki Salt Lake City polgármestere. 1946-ban a voksok 54 százalékát szerezte meg.

A Progresszív Párt Martin Lackwoodot indítja.

Eagle

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Eagle

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Kate McKinson újra megméretteti magát a félidős választásokon. 1946-ban a voksok 51 százalékával győzött.

Victor Raynard, Lynwood polgármestere, illetve Paul Dougles jelentkezett reformpárti előválasztásra, amelyet Dougles nyert meg.

Edmund

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Edmund

Martin Ricketts, a Reform Párt szenátora 1946-ban 52 százalékkal szerezte meg a szenátusi mandátumot, és bejelentette, hogy újraindul mandátumáért. A Reform Pártból senki sem jelentkezett, hogy kihívja a hivatalban lévő törvényhozót.

A progresszív jelöltségért Peter Elfman és Dominick Stannard küzdött, és Peter Elfman győzött.

Garfield

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Garfield

Garfield szenior szenátora, Hans Wermuth, 1946-ban a szavazatok 53 százalékát kapva szerezte meg pártjának Garfield megye szenátori székét. A törvényhozó nem indul újra.

A Reform Pártból Jack Shepard, a Képviselőház többségi vezetője, és Pat Landford, Cleveland polgármester jelezte indulási szándékát. Jack Shepard nyerte meg az előválasztást

Progresszív oldalról Mickey Rooney és Gregory Hammer csapott össze, amelyet utóbbi nyert meg.

Graham

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Graham

A hivatalban lévő progresszív szenátor, Bed Harricksen újraindul. Hat évvel korábban a szavazatok 56 százalékát szerezte.

A Reform Párt előválasztására Otto Fibonacci jelentkezett. Később John Blunt és George Lee is csatlakozott, végül Lee kis többséggel szerezte meg pártja jelöltségét.

Lassen

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Lassen

Lassen megye 3. osztályú szenátusi mandátumának a megújítását 1952. november 8-án fogják megtartani egy időben más szenátusi választással, képviselőházi választással.

A hivatalban lévő progresszív szenátor, Emily Swann újraindul. Hat évvel korábban 53 százalékot szerzett.

A Reform Párt Ramsay Boltont indítja.

Legrand

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Legrand

Anthony Lombardi, a Reform Párt szenátora elvesztette az előválasztást Remiel d’Alamberttel szemben.

A progresszívak közül Donald Lovato és Tom Oberstein jelezte indulási szándékát, és Lovato nyerte el a jelöltséget.

Madison

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Madison

Cliff Bedroom kisebbségi vezető mandátuma 1952-ben kerül megújításra. Az 1950. évi elnökválasztás progresszív jelöltje hat évvel korábban 52 százalékkal nyerte meg a versenyt Harold Wynn későbbi munkaügyi miniszterrel szemben.

A Reform Párt Batlhazar Nelson korábbi tűzoltóparancsnokot indítja a szenátusi kisebbségi vezető ellen

Oakland

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Oakland

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, David Coleman mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki újraindul jövőre. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.

A Reform Párt politikusai közül Mike Shenney indul el ellene.

Perry

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Perry

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Charlton Kenith mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. A progresszív előválasztást Adam Hassington 56 éves nyugalmazott rendőrparancsnok nyerte meg.

Reformpárti színekben Goodwin Stanhope indul.

Union

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Union

Az első ciklusát töltő reformpárti szenátor, Peter Noun úgy döntött, hogy újraindul szenátusi székéért. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött. Az előválasztáson Albert McFayden hívta ki, de vesztett.

A progresszív jelöltségért Thomas Chan száll harcba.

Walker

Főcikk: Szenátusi választás 1952, Walker

Az első ciklusát töltő progresszív szenátor, Isador Berny mandátuma 1952-ben kerül megújításra, aki nem indul újra. 1946-ban a voksok 57 százalékával győzött.

A Progresszív Pártból René Artois és Lewis York. jelezte indulási szándékát. York képviselő könnyedén megszerezte a jelöltséget.

A Reform Párt Stephen Paulsont indítja.